Vetélkedő
Díszben állt a Datolya tér. Ünneplőbe öltöztek az iskolás állatgyerekek, s a vetélkedő színhelyére sereglettek. Jöttek a vendégek, az elnökség tagjai. A díszemelvényen foglalták el helyüket.
Dobpergés hallatszott: tram-ta-ta, tram-ta-ta, tram! tram! tram!
A dobpergés után Misu tanító bácsi köszöntötte az elnökséget és az egybegyűlt szorgalmas diáksereget. Jól lehetett hallani minden szót, hangerősítő működött.
Misu tanító bácsi után a kis Circu mondott köszöntőt:
Beköszönt a nagy nap:
Vetélkedő napja.
Szívünk izgatottan,
hevesen dobogja:
Közös célunk egy volt,
feljutni a hegyre:
az Ábécé-hegynek
fel a tetejére!
Circu meghajolt. Nagy taps következett. A televízió is felvételt készített.
Ezután Leó király ismertette a szabályokat:
- Minden iskolás gyereknek cédulára írtuk a nevét. A cédulák a nagy dobozban vannak. Az elnökség egyik tagja kihúz egy nevet, és akiét kihúzza, az felel. A fákra lámpákat szereltettünk. Ha zöld fény villan meg, jó volt a felelet. A sárga fény új kérdést jelez. Piros fénynél baj van, akinél az villan meg, nem ért fel az Ábécé-hegyre.
Kezdődjék a vetélkedő! - tapsolt Leó király.
Dobszó hirdette mindenfelé, megkezdődött a nagy feleltetés, vetélkedés. Most dől el, ki ér fel az Ábécé-hegyre. Leó oroszlán húzott először a nagy dobozból:
Ifjú Csintalanka
- Az ismert betűket rendezd el, az ábécé betűit sorold fel!
Csintalanka előlép, tudja vízfolyást a leckét:
a, á, bé, cé, csé így kezdtük el.
dé, e, é, ef, gé következett,
gyé, há, i, í, jé nem maradt el,
ká, el, ely, em, en lépett szépen,
eny, o, ó, ö, ő, pé igyekezett,
er, es, esz, té, tyé most szerepel,
u, ú, ü, ű, vé végén siet,
zé és a zsé is megérkezett.
Megvillant a zöld fény. Boldogan ugrált Csintalanka.
- Tréfás mondókák következnek! - így szólt Ráró, a háziállatok vezére.
Ifjú Ravaszdi
Már hallatszik is a mondóka:
Éhes volt a róka,
Bement a tyúkólba,
Megadta az árát,
Eltörték a lábát.
Kigyulladt a zöld fény. Az ifjú Ravaszdi róka örömében nagyot csettintett nyelvével.
Uhu bagoly is húzott egy nevet:
Kis Kukori
A kiskakas rá is kezdte:
Kukurikú! Kikirikí!
Két kis kakas összekapott,
Kiugrott a gyepre,
Nagytaréjú kis kalapját,
Összevissza verte.
Kukurikú! Kikirikí!
Kigyulladt a zöld fény. Féllábon ugrált ide-oda örömében a kiskakas.
Leó oroszlánnak tetszettek az ügyes feleletek. Tovább is hallgatni akarta a gyerekeket, s már húzta is a dobozból a cédulát:
Cincike
A pici egér előlépett. Vékony hangon mást nem tudott mondani, csak ezt hajtogatta:
Cin, cin, cin, cin, ciiiiiiiii...
Cincike tudta, más fény nem gyulladhat ki ilyen feleletre, csak piros. Szégyenében futni akart, de Leó nem engedte a reszkető Cincikét.
Sárga fény villant meg. Új kérdés következett. Leó egy lapot adott oda a kisegérnek, hogy olvasson.
Cincikét biztatták a többiek:
- Rajta, bátran! Rajta, bátran!
Cincike összeszedte magát a biztatásra, és hangosan, bátran olvasta:
Ment a cica vándorolni,
cini, cini, cin, cin.
Nem kell ezért búslakodni,
cini, cini, cin, cin.
Zöld fény villant meg.
Volt taps! A kisegér meg örömében, mint a villám, úgy futkosott.
Másik nevet húzott elő Leó király:
Kis Villám
A kisveréb kiugrált és felelt:
Ágon ugrált a veréb, megrándult a lába,
Üggyel-bajjal lejutott a fekete sárba.
Most sír a veréb, igen fáj a lába,
Nem jár az idén verébiskolába.
Kigyulladt a zöld fény.
A kisveréb ugrott egy nagyot. Még ilyen nagyot nem is ugrott veréb mostanában.
folytatás itt: http://www.babicsgabi.eoldal.hu/cikkek/kutyas-mesek/vetelkedo